2023. Február 15.Milyen hat kérdést tegyünk fel a vasárnapi dicsőítés megtervezése során?
Nemrég nyaralás közben részt vettem egy másik gyülekezet istentiszteletén. A dicsőítő csoport énekelt egy gyönyörű dalt, amelyet nem ismertem. Azon kaptam magam, hogy sírok az Úr jelenlétében, és teljes erőből, mindkét kezemet felemelve éneklek.
Alig vártam, hogy hazaérjek a gyülekezetembe, és megtanuljuk ezt az éneket. Nagy csalódásomra, amikor dicsőítő csapatunk elpróbálta, közel sem volt olyan erőteljes. Elakadtunk az összeállítás részleteiben. Nem voltak olyan hangszereink, mint a másik gyülekezetnek. Egyszerűen nem működött.
Meggyőztem magam arról, hogy majd jobb lesz, ha a Szent Szellem megmozdul a dicsőítés alatt. Amikor azonban harmadjára is elénekeltük a gyülekezettel – és minden alkalommal felsülés lett a vége –, el kellett fogadnom, hogy ez az ének nem jó választás számunkra.
Az éneklista összeállításánál nagy a kísértés, hogy olyan énekeket válasszunk, amelyek újak, divatosak, vagy valami miatt kedvesek nekünk. Van, aki egyenesen kijelenti, hogy szükséges népszerű énekeket választani, mert így tudunk időszerűek lenni a mai kultúrában. Csakhogy egy ének népszerűsége nem feltétlenül jelzi azt, hogy minden gyülekezetet meg fog érinteni, vagy minden alkalom légköréhez illeni fog.
Az énekek válogatásánál figyelembe kell venni az üzenetüket, a gyülekezet összetételét és személyiségét, valamint a dicsőítő csapat tudását és tapasztalatát. A Szent Szellem mozdulásához is igazodnunk kell. Végül is az olyan zene, amely megfelelő módon kifejezésre juttatja, hogy mit munkál Isten a jelenlévők szívében, mindig időszerű – még akkor is, ha nem a legújabb dallam.
Milyen hat kérdést érdemes feltenni egy dicsőítő ének kiértékelése során?
- Helyes-e teológiailag? Az egyházzene a történelem során mindig teológiát tanított a következő nemzedéknek. Emlékezetünk magába szívja a szavakat az ismétlődő ritmusok és dallamok segítségével. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a dalszöveg, amelyet a gyülekezet az emlékezetébe vés, szilárd bibliai igazságon alapul.
- Istent magasztalja-e, és rámutat-e, hogy ki ő? Sok dicsőítő ének arra kéri az Urat, hogy jöjjön, és találkozzon velünk, vagy kifejezi azt a vágyunkat, hogy ő töltse be szükségeinket. Ezek az énekek inkább ránk összpontosítanak, és nem őrá. Megvan ezeknek a dalszövegeknek is a helyük, de én azt vettem észre, hogy a közös dicsőítés legnagyszerűbb pillanatai azok, amikor Jézust magasztaljuk, és kijelentjük, hogy ki ő.
Isten jelenléte természetesen mindig ott van velünk, hiszen ő mindenütt jelen van. Amikor megnyilvánul közöttünk, az azt jelenti, hogy jobban tudatára ébredtünk jelenlétének. Minél inkább felmagasztaljuk, annál jobban fogjuk érzékelni közelségét. És ahogyan erre egyesek reagálnak, az ő imádatuk tanúskodik a körülöttük levők felé arról, hogy Isten ott van közöttük.
A dicsőítés vezetésében elsődleges szempont úgy felmagasztalni Jézust, hogy az egész gyülekezet megtudja és megérezze, hogy Isten ott van velük. Azok az énekek, amelyek Jézusra összpontosítanak, és azt hirdetik, hogy ki is ő, jobban erősítik bennünk jelenlétének tudatát, mint azok az énekek, amelyek ránk és az érzéseinkre összpontosítanak. Ahogy növekszik a hit, úgy fog növekedni a várakozás, hogy Isten csodákat fog tenni, és betölti szükségeinket – nem azért, mert mi méltók vagyunk rá, hanem azért, mert ő jó.
- Rá tud-e hangolódni az egész dicsőítő csapat? Ha a csapattagok nem örülnek az éneknek, nem tudják szenvedélyesen, erőteljesen vezetni az éneklést. A zenészek és az énekesek munkatársaink a dicsőítés szolgálatában. Ne csak irányítsuk őket, hanem imádkozzunk is együtt velük, hallgassuk meg meglátásaikat, vonjuk be őket az egész folyamatba!
- Azt erősíti-e meg, amit Isten cselekszik és üzen? Isten konkrét feladatot bízott gyülekezetünkre az adott környéken. Ezt az egyedi küldetést szem előtt kell tartanunk, amikor kiválogatjuk az énekeket, amelyekkel a gyülekezet kifejezheti imádatát. Dicsőítésvezetőként figyelembe kell vennünk, hogyan vezeti gyülekezetünket, közösségünket a Szent Szellem.
Ezenfelül kérjük Istent, hogy adjon nekünk és csapatunk tagjainak saját énekeket is! Ha vissza is riaszt egy teljes ének megírásának a gondolata, kérjünk az Úrtól néhány sort, amelyet elénekelhetünk a kötetlen imádat perceiben! A Zsoltárok 96,1 azt mondja: „Énekeljetek új éneket az Úrnak…!” Ha kifejezetten a mi gyülekezetünknek írunk az imádat kifejezésére szolgáló zenét, az mélyebben érintheti az embereket.
- Illik-e a gyülekezethez? Ismerjük meg alaposan gyülekezetünket! Milyen összetételű? Gondoljuk végig, milyen korcsoportot, anyagi helyzetet, családi felépítést, faji, etnikai vagy nemzeti hovatartozást, múltbeli vallásos tapasztalatokat és zenei ízléseket képviselnek a tagok!
Ismerjük meg a tagok történetét, és igyekezzünk összekapcsolódni az Isten hűségéhez kötődő emlékeikkel! A zene rendkívül erőteljes módon képes beindítani a nosztalgiát és az emlékezést. Amikor előveszünk egy régi dicséretet, a hátsó sorban ülő idős hölgy nem csupán azért reagál rá, mert az a kedvenc éneke, hanem azért is, mert ez az ének szólt akkor, amikor elfogadta az Urat Megváltójának, vagy élete más jelentős pillanataiban. Ez Isten hűségének himnusza az ő számára.
Némelyik nyolcvanas-kilencvenes évekbeli ének refrénje engem is egyből visszarepít oda, amikor gyerekként előrementem átadni magam. Ha egy régi éneknek akár csak a refrénjét is elénekeljük a dicsőítés végén, az rendkívül erőteljes imádatot válthat ki. Vannak olyan dalok, amelyek életre szóló himnuszok, és rendkívül mély érzéseket ébresztenek a gyülekezet tagjaiban.
- Megvalósítható-e? Fontos figyelembe venni a hangszereket, a csapat tagjainak tudását és a rendelkezésünkre álló forrásokat. Van, amikor egy ének olyan hangszeres vagy vokális résztől erőteljes az eredeti felvételen, amelyet nem könnyű reprodukálni az elérhető emberekkel. Van olyan csapat, amely háttérzenét használ az elengedhetetlen, ám hiányzó részek pótlására. De ki lehet próbálni új hangszerelést is, ha az jobban illik csapatunkhoz.
Azt is érdemes végiggondolni, hogy vajon a gyülekezetnek könnyen megy-e majd a megtanulása és az eléneklése. Ha egy éneket nehéz ritmus, túl sok szó vagy bonyolult dallam jellemez, akkor esetleg nehéz lehet a gyülekezetnek hamar megtanulni vagy felidézni. Ez oda vezethet, hogy nem vesznek részt a dicsőítésben, ez pedig meghiúsítja a szándékunkat dicsőítésvezetőként.
Lehetséges, hogy nekünk nagyon tetszik egy ének, és szeretnénk előadni, de ha nem tűnik megvalósíthatónak tudásunk, hangszereink, a rendelkezésünkre álló források vagy az időzítés miatt, zavaró és elkeserítő lehet a végeredmény.
Az imádat maga lehet spontán, nem tervezett esemény, de az énekek kiválasztása során a vezető sokféle értékes módon használhatja józan ítélőképességét. Hogyha alaposan átgondoltuk a gyülekezet felépítését és a dicsőítő csapat képességét, az énekválasztás tükrözheti azt, ahogyan a Szent Szellem munkálkodik gyülekezetünkben, és dicsőséget hozhat arra, aki a legjobban megérdemel minden tiszteletet és dicséretet.
Heidi Hewuse a First Assembly of God gyülekezet dicsőítő pásztora és médiavezetője Lexingtonban (Kentucky, USA), ahol férje, Travis a vezető pásztor.